Története

Nyergesújfalu és környéke már ősidők óta lakott helynek számít. Határában bronz és romai kori leleteket találtak. Itt található a Crumerion nevű római kolónia és castrum, és itt haladt el a Brigetitót Aqincummalösszekötő fontos útvonal.

A középkori település a templom körül, a mai belterületen terülhetett el. A falu neve az 1200-as évnél fordul elő először Kézai Simon krónikájában, Nyergedseg alakban. A Nyergedszeg név Árpádkori szolgáló népe, nyergesekre, azaz nyeregkészítőkre utal. A község híres volt lótenyésztéséről és fuvarozásáról is. A helybeli, országszerte ismert, úgynevezett „gyorsparasztok” gyors lábú, kis parasztlovaikkal három óra alatt hajtottak Pestre

1283-ban mint a Zovárd nemzetség ősi birtokát említik, amikor a nemzetségbeli Miklós fiai Csák és Zovárd kapják örökségképpen.

1353-1356 között Vyfolu, Wyfalunéven említik.

1359--ben arról hallunk, hogy a veszprémi püspök — bizonyos tizedfizetés megtagadása miatt — több újfalusi lakost kiközösített.

A xivszázad.-ban királynéi birtok volt, melyet Zsigmond király szerzett meg, aki viszont 1388 dec. 8.án — koronázási ajándékképpen az esztergomi érsekségnek adományozta.

1391-ben az esztergomi Szent I. prépostság is szerez itt birtokot.

1438-ban Albert király engedélyezi Palóczi György érseknek, hogy Wjfalu nevű birtokán a Duna mellett hajós átkelőhelyet, révet létesítsen, ugyanitt (a Buda—bécsi útvonalon) az érsekség vámhellyel is rendelkezett.

Az újfalusirévet említiMátyás Király 1466  évi oklevele is. Tudomásunk van még arról, hogy az érsekségnek salótromfőzője is volt Nyergesújfalun,amelyben 1489-ben Albert mester dolgozott.

A település a 15.században már erődített hely. Oláh Miklós urbáriuma szerint korábban 50 egésztelkes jobbágy lakta Újfalut, azonban 1543 táján a török elpusztította. Az elhagyott falut 1550-1556 tájt kezdték új lakók — 7 féltelkes jobbágy — benépesíteni. Az urbárium szabad dunai halászatát is megemlíti. 1570-ben 10, míg 1578-ban 12 ház után adózik a törököknek 1587-ben pedig már 20 család lakja. 1627 1612 között 8 egésztelkes és 9 féltelkes jobbágya és két dunai vízimalma van, vizahalászata is jelentős. 1627-1647, 1670. évi adatok szerint is lakják. A felszabadító háborúk alatt azonban elpusztult, az 1696-os feljegyzések szerint csak a postaállomás maradt lakott. A Rákoczi szabadságharc alatt Rákóczi felesége, Hessen-wonfried Sarolta Amália és hívei itt szabadították ki az esztergomi császári várparancsnok által elfogott Bottyán Jánost, akiből  Rákóczi egyik leghűségesebb híve lett. A Duna jobb oldalán fekvő Nyergesújfalu, és a szemközti parton levő Karva közt fontos átkelőhely volt. 1706 tavaszán Rákóczii elhatározta Esztergom bevételét. Az ostrom előkészítése keretén belül, a nyergesújfalui átkelőhely valamint az ekkor megépített pontonhíd őrzése céljából a kurucok a községtől nyugatra, a Duna partján fekvő Sánc-hegyen az ekkor már romokban heverő erődöt április-május hónapban helyreállították, és sáncokkal is megerősítették. Itt állt egykor a római castrum is, és a feljegyzések szerint az a francia hadmérnök (Lemaire), aki a megerősítés munkálatait vezette talált is itt több római leletet, s pénzérmét. 1706. szeptember 19-én a kurucok elfoglalták Esztergomot. A császári csapatok az Esztergom visszafoglalására indított hadművelet során szeptember 29-én gróf Pálfi János horvát bán és Stanherburg Guidó gróf vezetésével a nyergesújfalui erődöt a kurucoktól az erődben őrségen lévő németek árulása következtében elfoglalták. A császári sereg nem vette használatba az erődöt, azt lerombolta és továbbvonult Esztergom felé, amelyet október 11.-én visszafoglalt a kurucoktól. A Sánc-hegy egy mélyedésében még ma is látható a vár alagútjának kezdő szakasza, és sarkain az ék alakú sáv

A török és kuruc idők után a település is fejlődésnek indult. A Dunán 11 hajómalomműködött, a határában később szenet is bányásztak, majd nagyarányú iparosodás kezdődött.

A Pallas Nagy Lexikona (1893-1897) szerint:

„Nyerges-Újfalu (Sattel-Neudorf), nagyközség Esztergom vmegye esztergomi j.-ban, a Duna mellett, 2468 magyar és német lakossal, vasúti és gőzhajóállomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Schönwiesner szerint e helyen feküdt a rómaiak Villa Curtia nevü városa s valóban határában számos római régiség található. E helység mellett emelkedő sziklás hegyen régi vár nyomai látszanak, mely romokra a kurucok 1706. fellegvárat építettek, de Pálffy János és Stahremberg Guidó bevették azt és az egész őrző sereg lekaszaboltatott.”

Nyergesújfalu Ipartestületének elnöke egy ideig Kernstok Károly festőművész volt 1873-1940 aki hosszú éveket töltött itt. Egyik munkatársa és tanítványa Nyergesi János festőművész is itt élt, és Derkovics Gyula is járt az itteni művésztelepen. A település nagy terjedelmű, mélyen D-re nyúló határa természeti szépségekben is igen gazdag. A Sánc-hegyről is szép kilátás nyílik a Dunára, és a környékre. A településen hatalmas azbeszt-cementgyár, műszálat (danulont), szivacsot, celofánt gyártó Viscosagyár, téglagyár, malom, halászati termelőszövetkezet működött.

1989-ben kapott városi rangot

Forrás Wikipédia